Már nagyon régóta nem raktam ki ide semmit. Nem azért, mert nem írok semmit, hanem mert főleg a regényemet írom, az első vázlatát, és a NaNoWriMón tanult módszerrel: a minőség most nem fontos, csak hogy legyen valami. A minőséggel majd később foglalkozom, az átjavításnál.

Viszont még mindig nem vagyok elég hatékony, és ennek egyrészt az az oka, hogy lusta vagyok és halogatok, másrészt meg az, hogy mostanában a dolgok érzékelhetően változnak. Elég gyakran emlegetem a barátnőimnek, hogy sorozatot kellene csinálni belőlünk. Most először érzem, hogy azt a sorozatot tényleg meg lehetne írni az életünkből - úgy, ahogy az életünk van. És most először gondolom, hogy én is (és nem csak valaki, akit rólam mintáztak) érdekes szereplő lennék.

Nem az, hogy bármi sorsfordító dolgot csinálnék, vagy hogy sorsfordító dolgok történnének velem, csak kezdek többet látni. Mindenki bonyolultabb és törékenyebb, mint amit sejtek róluk. Egyre fontosabb része az énmeghatározásomnak, hogy szeretnék figyelni másokra. És ezzel párhuzamosan egyre több helyzetben ismerem ki magam, egyre több közegben kezdek természetesen mozogni. Egyre inkább olyan, mintha a tetteim tényleg számítanának.

A folyamatos prokrasztinálásom egyik oka az, hogy a szabadidőmet a hangulatom javítására akarom fordítani, a lehető legkisebb energiabefektetéssel. A hangulatom elég változékony. Képes vagyok apróságok miatt aránytalanul erősen aggódni. Lehangolódom a fényhiánytól, a túl sok alvástól, az elvesztegetett időtől… Valahányszor leírok valamit, amit mások is látnak majd, úgy érzem magam, mintha aknamezőn járnék, vagy még inkább - sok kis törékeny dolgon; a törékeny dolgok a többi ember érzései és véleménye rólam. Képtelen vagyok változtatni a szokásaimon, túl sokszor ellenőrzök le dolgokat, és minden egyes alkalommal, amikor túl későn kezdek el készülődni valahová, el tudom képzelni, hogy most nem fogok elkésni - mintha nem teljesen ismerném be, hogy a szokásaim hozzám tartoznak. Hiába, hogy még nem tanultam róluk, azért így is könnyedén diagnosztizálom magam mindenféle szorongásos betegséggel. De kikötöm magamban, hogy nekem az enyhébb változatuk van meg. A legvalószínűbb tippem a kényszeres zavar. Annyira azért nem foglalkoztat az egész, hogy rendesen utánajárjak: az egyrészt lehangolna, másrészt megcáfolná a saját rendszerező elgondolásaimat. Inkább azt próbálom tudatosítani magamban, hogy nem vagyok őrült; mindenkinek vannak félelmei, amikről nem szeret beszélni, csak épp a társadalmunk egyik alapelve, hogy akinek napvilágra kerül a félelme, az beteg. Már az, hogy beszélek róla, bátorrá és egészségessé tesz. Feltehetőleg nincs komoly bajom.

A lyukakat foltozom, a lehulló kis részeket rakom vissza magamra. Kávét iszom, de nem túl gyakran, mert akkor nem lennék tőle annyival lelkesebb és energikusabb. A fénybe úgy fordítom bele az arcom, mintha csakis énértem lenne; néha bűntudatom van, ha úgy érzem, nem használom ki eléggé, amíg tart (vagyis nem vagyok annyira lelkes és inspirált, mint lehetnék). Mások dalain keresztül próbálok megbizonyosodni róla, hogy az érzéseim legitimek; örülök, amikor megfelelő számokat találok - olyanokat, amiket mintha rólam írtak volna, mintha én írtam volna őket. Amit valójában írok, az a regényem. Rólam szól, de csak áttételesen, cenzúrázva. Kalandok kerete vagyok. Én adom a mélységet, de nem lehetek én maga a történet. Érdekes lenne az? Van jogosultságom csak magamról beszélni, amikor, ha belegondolok, valójában semmi drámai nem történik? Érdemes erre áldoznom a drága időmet? Amikor nem a regényt írom, akkor naplóbejegyzéseket és szabadverseket, soha be nem fejezett, kevés megerőltetést igénylő dolgokat.

De az jutott eszembe, hogy talán nem kellene itt megállnom, mert ez nyilvánvalóan nem elég. Úgyis mindig magamról beszélek, úgysem állom meg, hogy ne kezdjem újra és újra a saját személyiségemet magyarázni másoknak. És úgyis szeretnék írni most valami rövidet, amit publikálhatok egy lapban. Szóval akár ki is találhatok valami nagyon személyeset. Akár bele is fektethetem minden erőmet; ha valamin igazán intenzíven dolgozom, attól - időnként, egy ponton túl - már önmagában is jól érzem magam. Csak ki kell találnom, mi lesz ez a rövid, de intenzív dolog, mert az egyszer biztos, hogy amikor legközelebb kellőképpen elkeseredett leszek ahhoz, hogy legyen miről írnom, akkor nem akad majd elég lelkierőm kitalálni a koncepciót. Valahogy mindig így alakul.

(Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, kávé hatása alatt álltam, és úgy minden ötlet jobbnak tűnik.)

SIBLINGS - A playlist for Duncan and Danly.
One’s got words piled up in his lungs, the other is a warrior. One is afraid of staying, the other is afraid of leaving. The two are brother and sister. Their only inheritance is hopeless idealism. Their only inheritance is a ruin of a home, a forsaken tower in the forest.
Tracklist »
[[MORE]]
Manchester Orchestra - Virgin * Lorde - Biting Down * Laura Marling - Night Terror * Of Monsters and Men - Little Talks * Green Day - Time of Your Life (Good Riddance) * Of Monsters and Men - Silhouettes * Within Temptation - Iron (Orchestral Version) * Lorde - Team

SIBLINGS - A playlist for Duncan and Danly.

One’s got words piled up in his lungs, the other is a warrior. One is afraid of staying, the other is afraid of leaving. The two are brother and sister. Their only inheritance is hopeless idealism. Their only inheritance is a ruin of a home, a forsaken tower in the forest.

Tracklist »

Read More

zoldszegfu:

Blood On My Name

zoldszegfu készített nekem egy flawless Ilmorak-számlistát! <3

Dark hair for catching the wind
Not to veil the sight of a cold world
Kiss while your lips are still red

Love while the night still hides the withering dawn
First day of love never comes back
A passionate hour’s never a wasted one

Na jó na jó na jó - nem tudom - semmit sem tudok - Illiam és Lamorak túl szélsőségesek - azt sem tudom jó-e ez a könyv - minden egyes szót megbánok amit kimondok vagy leírok - és azt hiszem hogy lehet Arta akármilyen rémült és izgulós - még mindig nem tudtam hitelesen leírni azt hogy mennyire rossz amikor rájövök hogy valamit nem kellett volna - és amikor hirtelen minden átszíneződik azzal a magányos fajta rosszkedvvel - DE HÁT KÖNYÖRGÖM NÉHA MUSZÁJ BESZÉLNEM IS —

This is a playlist for Illiam and Lamorak, lovers until Lamorak realizes they aren&#8217;t even allies anymore.
I owe special thanks to zoldszegfu, who took part in the making of this mix by compiling her own Ilmorak playlist for me. Here I used some of the tracks from her list.
Illiam and Lamorak are my OCs (Lamorak is vaguely based on an Arthurian knight). The people on the cover are Charlie Hunnam and Kirill Gordeev.
Patric Wolf - A Divine Intervention * Marina &amp; the Diamonds - Power &amp; Control * The Pierces - Love You More * Adam Lambert - Can&#8217;t Let You Go * Muse - Time Is Running Out * The Pierces - Ruin * Adam Lambert - Sleepwalker * Adele - Turning Tables * Glee Cast - Bye Bye Bye / I Want It That Way * Imagine Dragons - Bleeding Out * Mumford &amp; Sons - Broken Crown

This is a playlist for Illiam and Lamorak, lovers until Lamorak realizes they aren’t even allies anymore.

I owe special thanks to zoldszegfu, who took part in the making of this mix by compiling her own Ilmorak playlist for me. Here I used some of the tracks from her list.

Illiam and Lamorak are my OCs (Lamorak is vaguely based on an Arthurian knight). The people on the cover are Charlie Hunnam and Kirill Gordeev.

Patric Wolf - A Divine Intervention * Marina & the Diamonds - Power & Control * The Pierces - Love You More * Adam Lambert - Can’t Let You Go * Muse - Time Is Running Out * The Pierces - Ruin * Adam Lambert - Sleepwalker * Adele - Turning Tables * Glee Cast - Bye Bye Bye / I Want It That Way * Imagine Dragons - Bleeding Out * Mumford & Sons - Broken Crown

Ivójáték + drámai beszélgetés

Íme egy jelenet, ami épp csak annyira saját élmények által inspirált, hogy még ne legyen kínos. A valóság nem így végződött. De nem ám. És ezt azt jelenti, hogy még Duncannek is több esze van, mint nekem. Vagy csak sokkal kevesebb YOLO szorult belé. :D

- Minél többet iszom belőle, annál kevésbé gyűlölöm! – nevetett fel Duncan, és megkapaszkodott Airalas karjában. Csak az istenek tudják, miért: mindketten ültek, és Duncan azért még nem volt olyan állapotban, hogy leforduljon a padról.

- Jó bor – jegyezte meg Airalas.

- Igen, de amióta Calannában berúgtam, gyűlölöm a bort – mondta Duncan, még mindig nevetve. Duncan, amikor kezdett részeg lenni, a szokásosnál is többet nevetett.

- Játszunk vagy nem? Figyeljetek már! – szólt rájuk Gawain, egy harcos, aki évek óta Artus oldalán volt. – Airalas! – mondta, és elvigyorodott. – Igyál!

Read More

A King Arthurt nézem. Eddig kellemes filmnek tűnik: épp eléggé hasonlít a regényemre, hogy jobban értsem tőle a kort, de épp eléggé különbözik tőle, hogy ne essek kétségbe.

POSTED December 01, 2013 @ 14:31 WITH 1 note

think-sassy:

Inspiráló számlista az Esküszegők második könyvéhez, A tolvajhoz. Ne tévesszen meg senkit a számozás, egyelőre még nincs kész az első lista - a NaNoWriMóra a második könyvvel nevezek, ezért ez most sürgősebb. :) 

An inspirational playlist for the second book of my story. Esküszegők (Oathbreakers, or something like that) is an adventure novel set in ancient Britannia.

Also I need to watch King Arthur, because both the cover (I used an image of Keira Knightley as Guinevere) and the first song are from that movie.

POSTED October 26, 2013 @ 19:21 WITH 1 note
REBLOGGED FROM: think-sassy

Mikor vagyok a leghatékonyabb?

1. amikor kávét iszom
2. ha valami mást kéne csinálnom (pl. néha egyetemi előadásokon)
3. ha nincs internet-hozzáférésem
4. enyhe, folyamatos háttérzajban (ha szöveg nélküli, ismerős zenét hallgatok, és hát megint csak előadásokon)

Nem árt ezeknek tudatában lenni, mielőtt elkezdődik a NaNoWriMo…